Enable Recite

Láthatatlan munka egy akadályokkal teli világban

A láthatatlan munka fogalmát leggyakrabban a férfiak és a nők közötti munkamegosztás kapcsán használjuk. Általában ide sorolunk minden olyan feladatot, aminek gyakran nincsen konkrét, kézzelfogható eredménye, ugyanakkor az elvégzésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy család élete rendben működhessen. Ide tartozhat például a házimunka, a gyerekneveléssel kapcsolatos teendők, vagy az idős családtagokról való gondoskodás is. Ezeknek a feladatoknak közös jellemzője, hogy gyakran teljesen észrevétlenek maradnak a külvilág számára, olyan mértékben képezik természetes részét a mindennapjainknak, hogy az elvégzésüket szinte magától értetődőnek tekintjük.

 

A nemi szerepeken túl – láthatatlan munka a fogyatékossággal élő emberek mindennapjaiban 

Jan Grue a Guardian-en nemrég megjelent  véleménycikke ennek a jelenségnek egy olyan vetületére hívja fel a figyelmet, amire a legtöbben még kevésbé gondolunk; arra hogy a fogyatékossággal élő embereknek mennyi láthatatlan munkát kell végezniük annak érdekében, hogy részt tudjanak venni olyan tevékenységekben, amelyek a többségi társadalom tagjai számára teljesen automatikusak. A szerző érzékletes példaként meséli el azt a helyzetet, amikor reggelente óvodába viszi a kisfiát; az óvoda  kapujának biztonsági zárját kinyitni a legtöbb szülő számára nem több egy rutinszerű mozdulatnál, neki azonban kerekesszékkel közlekedő apukaként egy több lépésből álló folyamat, melyben kisfia segítségére is szüksége van. Hasonló helyzetre hívja fel a figyelmet akkor is, amikor arról ír, hogy többszöri kérése ellenére, újra és újra olyan átvételi pontra szállítottak ki számára egy megrendelt csomagot, ami nem volt akadálymentes, ennek ellenére újra és újra magyarázkodnia kellett, hogy miért nem tudja azt átvenni.

Az élet csaknem minden területén találhatunk egészen egyszerű példákat a láthatatlan munkának erre a típusára. Vegyünk például egy egyszerű bevásárlást: a fogyatékossággal élő emberek számára gyakran már az is előzetes tervezést, egyeztetést igényel, hogy legyen valaki, aki elkíséri őket a boltba, mivel sokuknak segítőre van szükségük ahhoz, hogy kiválogassák, kosárba tegyék, majd kifizessék az adott termékeket. Emellett mozgássérült emberek esetében felmerül az a kérdés is, hogy a kiválasztott üzletbe be lehet-e jutni akadálymentesen. Bár az interneten sokszor választ találhatunk az ehhez hasonló kérdésekre, még így is előfordul, hogy az elérhető információk hiánya vagy pontatlansága miatt a helyszínen ér minket kellemetlen meglepetés. 

Ugyanezek a dilemmák a fogyatékossággal élő emberek számára mindennaposak az élet valamennyi területén, legyen szó akár oktatásról, egészségügyi szolgáltatásokról, vagy éppen  szórakozásról. 

 

Mit tehetünk a fizikai akadályokból fakadó többletfeladatok csökkentése érdekében?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen módon lehetne csökkenteni annak a láthatatlan munkának a mennyiségét, amit a fogyatékossággal élő emberek nap  mint nap kénytelenek végezni? Három pontban összegyűjtöttük, hogy szerintünk mire lenne ehhez szükség:

  1. A középületek és közterületek akadálymentesítése az univerzális tervezés alapelveinek megfelelően. 
  2. Őszinte és nyílt kommunikáció egy adott épület, szolgáltatás, vagy rendezvény akadálymentességével kapcsolatban: legyen nyilvánosan elérhető információ a fogyatékossággal élő emberek számára való hozzáférhetőségről, és arról is, ha nem akadálymentes az adott helyszín.
  3. Végül pedig, ha fogyatékossággal élő emberrel találkozunk, kérdezzük meg tőle, hogy segíthetünk-e , és ha igen, akkor pontosan milyen segítségre lenne szüksége.